Category: A rövidlátás mínusz látás

Hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel

A felnőtt kori látásvesztést olyan veszteségnek tekinthető, amely a veszteségfeldolgozás mellett — a DSM IV. A látásvesztés utóhatásaiban összefolyik a veszteséggel való együttélésnek és magának a veszteségnek a traumája, amely összefonódást nagyon fontos a segítő munkában jól érteni.

A látás elvesztése olyan szeizmikus, elementárisan negatív esemény, amely szétveti azokat a kereteket, amelyek között mindaddig a világgal kommunikáltunk. A megváltozott körülmények az egyén számára új az engedély befolyásolja-e a látást jelölnek ki, mind a világgal és a másokkal való kommunkációja, mind saját testéhez és identitásához való viszonya tekintetében.

Lényegi kérdés, hogy ezek a keretek korlátok lesznek vagy egy olyan hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel teli lehetőség tér, amelynek szabályait és határait feltárva, új képességekkel és új viszonyulásmódokkal megtöltve azt, újra élhetővé és otthonossá válik.

A fogyatékkal élőkkel való közös munkát általában szociális definíciók alapján közelítjük meg: hogyan lehetne nagyobb fokú társadalmi integrációt előmozdítani, hogyan támogathatnánk a sérült emberek munkába állását stb. A dolgozat ehhez a szociális szinthez képest egy szinttel visszább, a szubjektum pszichéjéhez közelebb lép, és a veszteséget a traumából kiindulva közelíti meg, majd lehetséges megküzdési irányokat vázol fel.

Trauma és az identitás problémája szorosan összetartozik. A traumatizációt követően az egyén testi, lelki integritása, az identitása alapjaiban inog meg, különösen jelentős ez a sérülés, amikor valaki látható világát, alapvető észlelési képességét veszíti el, és megszűnik vizuális önreferenciának lenni.

A tanulmány a trauma működésének és identitást formáló szerepének mélyebb megértéséhez szeretne hozzájárulni, mert minden további integráció alapjaként elengedhetetlen egy élhető, pozitív identitás újra megszerzése. A PTSD Post-traumatic stress disorder a szorongásos zavarok közé tartozik, és extrém stresszorra adott hosszantartó és diszfunkcionális reakciókat foglal magába Kökönyei A PTSD-s személyek képtelenek a traumát időben behatároltnak tekinteni, ehelyett a trauma magába szívja a jövőjüket is, tulajdonképpen a trauma múltjának meghosszabbított jelenében élnek.

Ez a negatív értékelés maladaptaív kognitív feldolgozási stílusokat és viselkedésmódokat indít be, amelyek a szerzők szerint részben előidézik a tüneteket, részben pedig meggátolják a negatív tünetek megváltozását.

A terápiában ennek értelmében a történtek kognitív újra strukturálását javasolják. Bevezeti a komplex poszttraumás stresszzavar terminust, és hét fő kategóriában összesíti a trauma szindróma számos tünetét, amelynek főbb ismertetőjegyei többek közt az érzelemszabályozás módosulásai; a tudat módosulásai; az önészlelés módosulásai tehetetlenségérzés vagy a kezdeményezőkészség lebénulása; szégyenérzés, bűntudat, önvád; másoktól való teljes különbözőség érzése ; az emberi kapcsolatok módosulásai elszigetelődés és visszahúzódás; az intim kapcsolatok megszakadása; hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel bizalmatlanság ; a jelentésrendszer módosulásai az élethez lelkierőt nyújtó hit elvesztése; a világ iránti bizalom; reménytelenség és kétségbeesés érzése.

Előfordul, hogy a túlélő élete cselekedeteiben csak felületesen van jelen, mintha a mindennapi eseményeket távolról figyelné.

Figyelem, veszély! Másodlagos glaukóma - látásvesztés kockázata - Édesség

Sok túlélő azt érzi, mintha egy része meghalt volna. Ebben az állapotban Herman szerint egyre könnyebb elvéteni a diagnózist, mert épp a negatív tünetekből áll össze, abból, ami nincs.

látás jelenik meg fehér foltok rajta

A felnőttkori látásvesztés a traumán túl alapvetően veszteség is: paranormatív, lelki veszteség, amit szintén figyelembe kell venni a rehabilitáció során. A paranormatív azt jelenti, hogy nem a normál életciklusba illeszkedik a történés, hanem rendkívüli. A személy elveszíti normális, addig megszokott életmódját. Ennek következményeként átélhet egzisztenciális veszteséget is — a megbecsültség, az önértékelés, a hatalom, a pozíció, egy közösség elvesztését.

További pszichikus veszteségek is kísérik ezt az állapotot: a remények, a bizalom elvesztése. A veszteségre adott reakció a Kübler-Ross-féle szakaszok alapján nyomon követhető, amelyek egyaránt érvényesek a gyászra és a halállal, a betegséggel, illetve a pár elvesztésével való szembenézésre. Mindegyik esetben olyan veszteségről van szó, amelyet tulajdonképpen el kell gyászolni.

Ennek a folyamatnak öt szakasza van: 1. Ezek a stádiumok váltakozhatnak, irányuk nem meghatározott és irreverzibilis. A látásvesztés traumája maga egy egész életre szóló testi, pszichés, egzisztenciális: totális veszteség, ahol nem annyira a megvakulás eseménye: a betegség, a baleset illetve az elsötétülés traumatikus pillanata vagy évei, amely elsősorban traumatizál, hanem a következménye: hogy valaki vak lett, és az is marad.

A látás elvesztése és annak feldolgozása ugyanolyan gyászmunkát tesz csíkok a látáshoz, mint egy haláleset, válás vagy egyéb veszteség.

A gyászoló bár általában tudja, hogy mit vagy kit veszített el, de azt még nem, hogy számára ennek a veszteségnek milyen gyenge látás 02 01, jelentősége van.

A megvakult akik teljesen helyreállították látásukat látását, a vizuális világ és percepció egészét, látó énjét el kell, hogy elgyászolja. A gyászra vár az a feladat, hogy kimunkálja bennünk a továbbéléshez szükséges új ént Kast A terápiás munkában kiemelt jelentőségű, hogy tisztában legyünk vele, hol tart éppen a kliens a — Kübler-Ross hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel leírt — gyászfolyamatban, és ahhoz mérten dolgozzunk vele.

A Herman-féle modell alapján a traumatúlélőkkel folytatott terápiás munkában a túlélők számára a gyógyulás alapja a biztonság visszaszerzése, amely a test feletti kontrollal kezdődik, majd folyamatosan halad kifelé, a környezet újbóli kontrollálásának irányába.

A látásukat hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel ennek az első fázisnak igen nagy szerepe van, hiszen a testünk felett gyakorolt kontroll alapvető eszköze a látás. Akár a közlekedésben, a higiéniás tevékenységekben, akár testünk megóvásában és széppé tételében alapvetően vizuális mankókra támaszkodunk.

Ezeket a mankókat csak kemény munka árán lehet eldobni. A következő feladat a történtekkel való pszichés foglalkozás: helyre tenni kognitívan és érzelmileg a megvakulás tényét.

Ezután a mindennapi életbe való visszakapcsolódás, amely a felnőttkorban vakokká válók esetében a rehabilitációval, az alapvető készségek — fehér bottal való járás, Braille-írás, konyhai műveletek stb.

Szembeszáll a Vision Loss - Tippek a gondozók - Eye-Egészségügyi - 2021

A traumán átesettek meg kell, hogy béküljenek új önmagukkal és a megváltozott életlehetőségekkel. A PTN öt területen figyelhető meg: az élet fokozottabb megbecsülése és a prioritásokban bekövetkezett változások; melegebb, nagyobb intimitással jellemezhető kapcsolatok átélése; a személyes erő fokozott érzete a sérülékenység egyidejű átélésével; új lehetőségek és életpályák felfedezése a személy életében; spirituális és egzisztenciális fejlődés.

A PTN folyamatát olyan súlyos életkrízis hozza működébe, amely megkérdőjelezi, sőt megrendíti az ember világról és abban elfoglalt helyéről való képét. A krízis által kiváltott elsöprő erejű negatív reakciók először megküzdő viselkedést tesznek szükségessé, egyúttal beindul az élmény intenzív kognitív feldolgozása is, amely először automatikus, betolakodó gondolatok, rágódások formájában, majd egyre tudatosabb, kontrolláltabb módon történik.

Az élethelyzetet kísérő distressz mindeközben nem szűnik meg, hiszen éppen ez tartja hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel a kognitív feldolgozást. A látásvesztéshez való alkalmazkodás alapvetően három nagyobb faktorral hozható összefüggésbe Truan és Trent, : 1.

Pálhegyi szerint a látásvesztést vizsgálva három fontos szempontra kell tekintettel lennünk: az első a látásvesztés ideje, a második a látásmaradvány mértéke és a harmadik a vaksággal szembeni beállítódás.

Eye Health

További faktorok is szerepet játszanak az alkalmazkodásban Schulz, : a megvakuláskor a személy életkora, a megvakulás oka, a megvakulás foka és az egyéni személyiségvonások. Horowitz és Reinhardt a fentieken kívül az egyén biopszichoszociális faktorait emelik ki. A szerzők az időskori látásvesztők számára dolgoztak ki egy 33 itemből álló skálát Adaptation to Age-Related Vision Loss AVL Scaleamely több faktorral méri a megvakulásra adott pszichés reakciókat. Az AVL a rehabilitációban jól alkalmazható, érzékenyen képes mérni a pszichológiai státusz pozitív változását.

Dodds és Ferguson hangsúlyozzák, hogy egy hosszú érzelmi, kognitív, viselkedéses, perceptuális alkalmazkodási folyamaton kell a felnőttkori látásvesztőknek átmenni, amelyet nagyon fontos, hogy intervenció egészítsen ki. Az alkalmazkodásban szerepet játszó faktorok közül kiemelik többek közt az önértékelést, a kontrollhely dimenziót és az attribúciós stílust.

Weather Man has a Heart Attack

A szerzők a megvakulás traumájának feldolgozására az általános veszteség és gyász-modell helyett egy alternatív, kognitív modellt kínálnak. A Beck-féle kognitív triászból indulnak ki, amely a selffel, a világgal és a jövővel kapcsolatos negatív gondolatokból áll, amelyek meghatározzák az észlelést és depresszióhoz vezetnek.

A látás elvesztése után – a feldolgozás útjai

A szerzők fejlesztették ki az 55 itemből álló Nottingham Adjustment Scale-t NASamely a megvakuláshoz való alkalmazkodást hét alskálán méri: szorongás, depresszió, önértékelés, a vakság elfogadása, vak emberekkel kapcsolatos 3 attitűd, énhatékonyság, kontroll-hely és attribúciós stílus Dodds és Craig, A teszt alapján könnyen megállapítható, hogy ki szenved szorongásos vagy depressziós tünetektől. Javasolják Dodds és Craig,hogy amennyiben terápia szükséges, annak legjobb formája a kognitív illetve az Ellis-féle racionális-emocionális terápia volna, amely során a kliensnek az attribúciós stílusán kell dolgoznia.

A szerzők ajánlják továbbá a családtagok bevonását a kezelésbe, akik pedig pozitív ellenpéldaként szolgálhatnak a társadalom negatív előítéletességével szemben, és hangsúlyozzák az olyan praktikus készségek megszerzésének a fontosságát, amelyekkel a látásukat vesztők újra független életet tudnak élni, és megszűnik a környezetüknek való kiszolgáltatottságuk. Moore szerint az alkalmazkodás nagyban függ a realisztikus célok felállításától, és olyan képességek megszerzésétől, amelyek megfelelnek e célok eléréséhez.

Amikor a szervezet önmaga ellen fordul

A feldolgozást hátráltathatja a kognitív torzítás, a vaksággal kapcsolatos irracionális vagy negatív hiedelmek. Fittingidézi Horowitz és Reinhardt, hat olyan elméleti és empirikus területet jelöl meg, amelyek az alkalmazkodást befolyásolják: a látók felé való attitűd, a vaksággal kapcsolatos szemléletmód, családi kapcsolatok, a rehabilitációval kapcsolatos attitűd, foglalkoztatási kilátások és az általános jóllét.

Kovács arra jutott, hogy a látásvesztés a már megszilárdult énfogalmat módosítja. A vakság a self és az identitás alapvető alkotóelemeként kénytelen integrálódni, ebből arra következtethetünk, hogy a stigmatizáció mintegy az új identitás negatív feltételévé válik, tehát valamilyen módon mindenképp beépül az identitásba, nem tud nem részévé válni, csak az a kérdés, miként, milyen formában.

Eye Health - Feltételek, kezelés, és így tovább

Tehát a stigmatizáció kétirányú fejlődésnek válhat alapjává. A vizsgálat A vizsgálati minta 30 felnőttkorban látását vesztett személy év két csoportban. A csoportba sorolás kritériuma a látásvesztés óta eltelt idő: az első csoportba 15 fő azok kerültek, akik legfeljebb 3 éve, a második csoportba 15 fő pedig azok, akik 3 évnél régebben vakultak meg. A vizsgálatot az általam összeállított traumafeldolgozás interjúra alapoztam, amelyben elsősorban a látásvesztés körülményeire és következményeire voltam kíváncsi, illetve az egyéni megküzdési stratégiákra: kinek mi segített a feldolgozásban.

a látás-helyreállító műtét következményei

Továbbá felvettem két tesztet: a Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőívet PTGIamely a traumát követő pozitív változások feltérképezésére szolgál, illetve a Poszttraumás Stresszbetegség Diagnosztikai Skálát PDSamely a poszttraumás stressz-betegség felmérését, valamint a terápia során a változás nyomon követését is lehetővé teszi a klinikus számára. Tehát egy tartalmi, kvalitatív felmérést interjú és egy kvantitatív módszert tesztek ötvöztem, hogy a traumafeldolgozás lehetséges módjairól minél komplexebb képet kapjak.

A kutatás azt járta körbe, hogy milyen módon, eszközökkel dolgozható fel a látás elvesztése, melyek azok a tényezők, 90 százalékos látás jellemzik, bejósolják a feldolgozás pozitív lefolyását.

Figyelem, veszély! Másodlagos glaukóma - látásvesztés kockázata

És amennyiben valaki nem képes megbirkózni a veszteséggel, ezt a negatív, vagy átmenetileg negatív állapotot, milyen tényezők kísérik, melyek lehetnek a feldolgozásban való elakadásnak az okai és a következményei. Az interjú kérdéseire kapott válaszokat tartalomelemeztem, amelyből fő 9 kategória jött létre, ezekben hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel össze, hogy milyen reakciókat mutatnak a válaszolók látásuk elvesztésére.

A fontosabbak a következők: A Coping megküzdés kategória a veszteség elfogadására és a megküzdésre vonatkozó állításokat tartalmazza. Az válaszok felére az elfogadás jellemző: az illető megbékélt a traumával, megbirkózott vele.

Hangsúlyosan jelen van a trauma óta eltelt idő szerepe is a feldolgozásban. Nincs érzelmi viszonyuk megvakulásuk kiváltó oka felé, mivel nem tekintik személyes kudarcnak, nem érzik magukat áldozatnak, a sors, az orvosok vagy a szülők áldozatának, és nem is hibáztatnak senkit.

Ugyanennyien mutattak külső attribúciót, amely alkategóriába akkor kerültek a válaszok, ha sorsszerűnek, esetleg büntetésként élik meg, vagy másokat hibáztatnak a megvakulásukért, tehát kivetítik az okokat. Létrejött egy olyan hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel, amely a megvakulás negatív következményeit foglalja magába.

Majdnem ugyanennyien említik a csökkentértékűséget, amely alkategóriába több minden is beletartozik: a megalázkodás, hogy nem tartják őket egyenrangúnak, sajnálják őket, meg kell harcolniuk a tekintélyért, nem tudnak bizonyítani — így az önbizalmuk is csökken.

A válaszok egyharmadában szerepel a kirekesztés, amelyen belül a szociális és intim szféra minden színterét említik a családtól a hivatalig, és általánosabban: sokan beszélnek a társadalom egésze felől sugárzó diszkriminációról. Továbbá szerepelt a válaszok között az anyagi helyzet számottevő megromlása.

A válaszok egyötödében fordul elő a szociális gátlásosság: a kapcsolatteremtés, a párválasztás megnehezülése, illetve a társas- társadalmi integráció nehézségei. Egyfajta megfelelési késztetés, vagy elfogadási vágy hajtja az ilyen választ adókat: olyannak lenni, mint a többiek!

Itt a negatív változás totális, rágcsálók látása egész életmódra kiterjed, a világ beszűkül, elvesznek a lehetőségek. Végül kis mértékben fordult csak elő a látható világ, a látvány, a környezet elvesztésének negatívuma, a vizuális ingerek kiesésének nehezményezése. A Pozitív következmények közül a válaszok felében szerepelt a személyiségfejlődés: több akaraterejük van, nagyobb kitartásuk, új a hozzáállásuk — úgy érzik lelkileg, szellemileg gazdagodtak a traumát követően.

napi rend és látás a szülők számára

Ennyien számoltak be új képességek elsajátításáról is: a többfelé való figyelem képessége, az érzékszervek finomodása, nagyobb emberismeret, stb. A válaszok körülbelül egyharmadában szerepelt a szociális kinyílás és fejlődés, amely több barátot, vak ismeretséget, kapcsolatot jelent, illetve annak affirmálását, hogy az új ismerősök nem a külső alapján ítélnek, és ők sem a felszín alapján ítélnek meg másokat.

Láthatjuk tehát, hogy beindul egyfajta a poszttraumás fejlődés, amelyet részben nyilvánvalóan az a kényszer indukál, hogy meg kell birkózni a megváltozott körülményekkel. A Biztonságérzés módosulása is külön kategóriát hozott létre. Harmaduk számolt be általános elbizonytalanodásról a világban, a környeztükben, tehát akárhol vannak, akármit csinálnak, a konkrét szituációtól függetlenül alapvetően bizonytalanoknak érzik magukat a külvilágban.

Ugyanennyien pedig a közlekedés, az idegen helyen való kiigazodás, 5 biztonságérzés problematikusságáról számolt be, tehát egy konkrétabb térbeli, tájékozódási problémáról. Egyharmaduk említette, hogy sokat segít valamilyen feladat, cél felállítása, illetve, ha dolgozni tud, hasznos lehet, ha létrehozhat valamilyen értéket. Ez ő, így, ahogy van: nem kevesebb mint a látók, egyszerűen más.

Az emberek ezen csoportja így is teljesnek tartja az életét és önmagát. Ezek a személyek egyértelműen negatív stigmatizációt hordoznak, és életük a traumáról szól, a trauma strukturálja. Ők nincsenek megbékülve a történtekkel, nem képesek feldolgozni, harag, szomorúság vagy elkeseredés munkál bennük.

Az látásvesztésre való reakciók továbbá négy faktorba tömörülnek — ez négy alapvető reakcióminta, amelybe az összes vizsgálati személy nagyjából besorolható.

e hogy glushkov vigyázzon a szemére

Úgy élik meg, hogy a megvakulás az ő hibájuk, legalábbis jelentős szerepük volt benne. Nehezen megy a kapcsolatteremtés, általános beszűkülést élnek meg. Őket negatív, stigmatizált identitás jellemzi: nem tudnak megbirkózni a történtekkel, így túllépni sem képesek rajta. Ezen a faktoron egyetlen pozitívum vagy protektív technika sem kap helyet, tehát nem tudtak sem külső, sem belső segítséget mozgósítani, amelyek támogathatták volna őket a megküzdés folyamatában.

A megvakulásnak csak a negatív következményeit hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel meg és nem képesek élni semmiféle hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel.

A traumafeldolgozás és identitás felnőttkorban látásvesztetteknél

Nem érdekli őket a külső megjelenés, leginkább praktikus dolgokkal vannak elfoglalva, az adaptáció gyakorlati kihívásaival. Erre a faktorra a Neutrális-racionális attribúció jellemző, nincsen problémájuk azzal, hogy miért történt: helyre tették magukban, tisztázták az okokat.

  1. Amikor a szervezet önmaga ellen fordul Szerző: WEBBeteg - Fazekas Erzsébet A szklerózis multiplex a központi idegrendszer autoimmun eredetű, krónikus, gyulladásos megbetegedése.
  2. Ez a fajta betegség a szürkehályog műtét aphakic glaucoma egyik leggyakoribb következménye, retina leválásával és keratoplasztikával.
  3. Amikor a szervezet önmaga ellen fordul
  4. Mit jelent az, ha egy férfi ezt mondja: "nem tudom megadni neked, amire vágysz!
  5. Terápia A látásvesztés traumája egy egész életre szóló testi, pszichés, egzisztenciális - totális veszteség.
  6. A látás elvesztése után – a feldolgozás útjai | Mindennapi Pszichológia
  7. Javítja a shiatsu látását
  8. Szembeszáll a Vision Loss - Tippek a gondozók - Eye-Egészségügyi -

Nem élnek meg sem kirekesztést, sem csökkentértékűséget, amelytől azok, akik nem fogadták el, szenvednek. Ellenben jellemző a több barát szerzése a megvakulás óta, nagyobb társas nyitottság.

Sok protektív technika is megjelenik náluk: a megvakulásra való felkészülés, az idő szerepe, az alkalmazkodás folyamatának megélése, hogy rossz volt, de most már túl vannak rajta. Itt a pozitív vak identitás a meghatározó, a megküzdés sikeres volt. Tehát betegségben vagy balesetben, de általában egyik napról a másikra, pár nap vagy hét leforgása alatt vesztették el a látásukat.

Erősen jellemző itt is a coping, és protektív technikaként az énerő - belső kontroll. Mivel csökkentértékűnek élik meg magukat, hangsúlyos az elfogadási késztetés is. Ez a faktor mintha a bizonyításról szólna, arról, hogy megmutassák, hogy ők igenis képesek megbirkózni a vaksággal, amelyhez az erőt valószínűleg a belső kontrollosságukból merítik. Annak ellenére, hogy a trauma ilyen sokkszerűen érte ezeket az embereket, nem bénítja meg őket, egy a megvakulást közvetlenül követő, átmeneti, erőst krízisen való túljutás után sok erőt és belső segítséget képesek mozgósítani — több pozitívum súlyozza a faktort: új képességek, személyiségfejlődés.

Az első csoportban az emberek természetesen jobban szenvednek negatív poszttraumás tünetektől, mint a másodikban, ahol régebben történt a trauma, azonban itt szignifikánsan nem magasabb a fejlődés PTN.

Ez arra utal, hogy nem a 3. Minél nagyobb ez az erő, amit az egyén mozgósítani tud, annál inkább képes lesz a megküzdésre és a vesztség elfogadására. Vagy minél inkább képes megbirkózni valaki ezzel a kihívással, annál nagyobb saját erőre tesz szert, ez a folyamat kétirányú: az elfogadás és az erő egymást kölcsönösen támogatja, ha valakinek van ereje elkezdeni küzdeni, és abban sikeres, varázslatos látomás ettől tovább nő benne az erő és a kitartás.

Azt vártam, hogy ha valaki kielégítő magyarázatot talál arra, hogy miért történt vele ilyen trauma, az könnyebben el tudja fogadni, azonban ez ennél összetettebb.

A neutrális- racionális attribúció az, amely lényegileg hozzájárul a feldolgozáshoz. Azokra, akik nem fogadták hogyan lehet megbirkózni a látásvesztéssel, az jellemző, hogy vagy magukat okolják, vagy pedig sorsszerűnek, esetleg büntetésnek fogják föl a történteket, illetve a betegség, az orvosok, a nem odafigyelő család áldozataiként tekintenek magukra.

gyenge látás a jogokról