Navigációs menü

Jó látás, ahogy meg van írva, Verseghy Ferenc: 43. Eggy jó szívből kőltt Szatira

  1. Actually, from people who underwent an operation there.
  2. Tabletták a látás astigmatizmusának javítására

Eggy jó szívből kőltt Szatira Verseghy Ferenc: Eggy jó szívből kőltt Szatira Eggy jó szívből kőltt Szatira avvagy feddő költemény a' magyar litteratúráról. Pajtás ahogy meg van írva Az én Szatirám tsak a' Litteratúrát, nem pedig a' Litterátorokat illeti. Ki kérem tehát magamnak, hogy a' benne találkozó kifejezések közűl senki tsak eggyet is magára ne magyarázzon.

Egyébaránt kéntelen volnék az illyen Urat a' ludas aszszonyra meg emlékeztetni.

Fenegyerek Lyrics - Km - Only on JioSaavn

Nevemet ki nem tettem; mert ollyan időket élünk még, mellyekben a' szembe-tűnő Írásnak okos meg-tzáfolása helyett tsak az Írónak a' neve és erköltse szokott motskoltatni. Azt pedig jól tudom, hogy e' jelenvaló Írásom, mivel magában feddéseket foglal, szembe-tűnő, és így tsak erre nézve is már érdemes arra, hogy meg-tzáfoltassék. Légyen úgy! De előre mondom ám, hogy ezt a' Szatirát tsak a' Litterátori munkáknak jövendőbéli szelídségjek által egyedűl; a' nyilvánvaló motskolódások és tudománybéli tzivakódások által pedig okosan meg-tzáfolni soha nem gyakorolja a rövidlátást a szemekre videó. Éllyenek az urak szerentsésen, és szeressék még a' feddő igazságot is.

Hogy Szatirát írok, 's nem vén kofa módra szidalmat 's betsmérlő tsevegést; nyilván meg mondom előre.

Szinesztézia – Wikipédia

Böltsnek ugyan feddésem előtt nem kellene tzégér: ám de kevés van még tudományt kóstolta hazánkban, a' kinek agy-koponyájától meg-várni lehetne, hogy szatirák, 's kofa' szitka között választani tudgyon. Sőt ha tud-is, rossz szíve legott' szidalomnak itéli, a' mi nyomósb szókkal magyarán megfeddi hibáit. Nem történt esetek, de nem agy-költötte mesék is, a' miket írandok.

Mélly álom volt vala rajtam, a' mikor e' jelenést láttam; 's mivel éjjeli látás nappali kép nélkűl soha nem jó látás eszünkben, álom igazságnak tán leg-jobb volna nevezni.

Szenderedék; 's amaz égi babák, kik Morfeus úrnak vártt jel-adása szerínt szemeinket gyenge kezekkel zárlani, 's elménket, hogy könnyen fel ne otsódgyunk, tündéres pepetséléssel múlasztani szokták, a' tollas szekerenn eggy súgár hegyre vivének.

A' hegynek tetején talabor pásintra fel-épűltt szép templom ragyogott: azutánn olvastam az írást, melly kapuján tudtomra adá, itt lakni Apollót. Eggy kevesé meszszebb néhány ház álla körűltte, hol tzitarás Fébus' szorgalmas Húgai laknak. A' paloták' szép rendgye között el-hintve kerengtek, vagy leveles tser-bóltok alatt mélly gondba merűlvén, írtanak a' Daliák; míg ahogy meg van írva nagy falka Tudóskák nagy hahotálás köztt egy helyről másra bolyongtak. Meszsze valék tőllök, 's már is füleimbe zuhantak a' riadó lármák: Márst vélted volna tsatázni!

Mintha Magyar fets könyve kivűl még annya' tejével szopta saját nyelvén igazán nem tudna gagyogni.

jó látás, ahogy meg van írva

Könny, köny, után vagy utánn mind egy; kiki mondgya vagy írja íze szerint; 's szabadon bánnyék nyelvével akárki. Van faluról faluig tág út; és a' ki Hazánkban mind ezeket ki-szabattatván, egyenesre vonatni 's a' görönyöst, gödröst meg egyengettetni akarná, vaj!

A' kinek a' rögös út nem tetszik, fekve maradhat fűltt kulyibájában: úgy szintén, a' ki talántán rég' anya-nyelvünkben nem akar szenvedni göröngyöt, szép sima nyelvre szokott ajakit száraszsza deákúl. Erre ijedtt szívvel szaporán más félre osontván, boldog Egek! A' tulipán' gyökerét házúl a' torma-kukatznak, a' ragyogó súgárt a' baglyok' sanda szemének, annyi valójában, mint már a' helytelen ízben meg-rögzött agynak nyílást a' szépre ahogy meg van írva.

Míg ezeket titkon, 's lelkem keseredve morognám: íme! Noszsza tehát író táblámat kézbe ragadván tsendes Apollónak bé-zárlott temploma mellé állapodom, hol mindeneket fel-jegyzeni kezdék.

Egy tenyeres Költő mérsékeltt lábbal elejbe megy vala a' dühödő 's a' grammatikára fel-indúlt nyájnak. Karjairól eggy ostor függe; nyakában bő kosarat hurtzolt gyömbérrel rakva; fejében régi sisak mozgott; jó látás kiabál vala: félre Tudóskák! Én magam is láttam kosarát; friss, illatos, ízes fűszereket hordoz; kár, hogy sok borssal egyíti. Hogyha köszöntötték, bottal fenyegetve fogadta, 's azt akará, hogy grammatikát, 's lábakra szorított verseket írni, görög vagy római módra, tanúllyon, a' ki Poéta' nevét méltán hordozni akarja.

Erre ki száll a' tserfa megőll egy élemes író; újjairól nagy trombita függ, 's viadalra ki hívja a' kosaras Daliát. Nézi azonban a' viadalt a' tsürhe tsoport, 's markába katzagván, hátrább vonnya magát.

jó látás, ahogy meg van írva

A' trombita 's képtelen ostor ollyas két eszköz, mellytől kiki meszsze lopódzott. Szünt vala már a' hartz, mikor a' pállyára sietni a' leveles tser-bóltok alól, 's méregre hevűlni eggy Ifjút láttam.

Szinesztézia

Tódúlt visszaadom a látásodat szikra belőlle. Mint mikor a' gyántás tüzeket testébe fogadván a' szigeten álló, tő vagy másféle hegyekre szint' azokat megmeg szikránként viszsza suhíntya. Eggy öreg Úr kérlelve szaladt, mint attya, utánna, 's viszsza voná, intvén, hogy imilly viadalra ne kellyen.

Végre kezet fogtak; 's a' mint egy Músa, le nézvén ablakiról, e' Bajnokokat békélleni látta: tapsola, 's meg szólalt, illy bölcs intésre fakadván: «Kedvesim!

Verseghy Ferenc: 43. Eggy jó szívből kőltt Szatira

Mí Músák, tsendes Apolló, szinte miként tudományink is, valamennyi kezünkből Emberi Nemzetnek bizonyos hasznára ki forrad, nem de szelídeknek szoktunk mondatni?

Szelídség nélkűl a' tudomány bé nem hat az emberi szívre.

jó látás, ahogy meg van írva

Szóll vala, 's dárdáját gyömbér-kosarára szögezte. Míg ezeket mondá, hozzám közelíteni láték egy pitziny állású Könyvszerzőt. Keskeny ölében két piperes bábot katzagás köztt visz vala: eggyik frantzia rántzra szabott köntösben bajszos ajakkal szittyai ábrázat; de viszont a' másika zsíros, rántztalan és rongyoltt katzagányban egy nagy Olasznak fel-porozott, fürtöltt, mosdott és drága kenettől illatozó feje volt: tetején egy kutsma lepenygett.

El sietett véllek Fébus temploma mellett, 's r'ám tsak alig nézvén, eggy pázsit dombra kutzorgott. Nagy katzagási között tsúfságból hányta, vetette a' jövevény köntösbe szorúltt vad Szittyai képet; míg az Olaszt apolási között mellyére szorítá. El nevetém magamat, 's azt mondám néki: Barátom!

jó látás, ahogy meg van írva

Szittyai bábod, hogyha szavát köntösse szerínt mértékre veendi, énekel: és Olaszod lebegő katzagánya' szabású hangjaival tsak nyögve hörög, 's két részre botorkál.

Mondám, 's egy dominós Író el szárnyal előttünk, 's a' Daliákra siet, kik amott könyvekbe merűlvén a' hidegebb árnyékok alatt munkáikat írják. Minden alak nélkűl kiki esmérhette. Kezében hord vala eggy veszszőt, mellyel ki tsapintani kezdé a' Daliák ruha-rántzaiból sértéssel-e, vagy sem? Azt látám egyedűl, hogy eme' ki-ütötte porotskák többnyire mind dominójának gallérira estek. Köntösöket, ha ki a' ruha-port nem akarja magára ejteni, sokkal jobb gyengén simogatni kefével.

Illyen gondolatim voltak, mélly gondba merűlvén a' gyönyörű tudományok iránt, mellyeknek ezernyi bús akadályok köztt kell átal törni hazánkban. Régi papírosból tapaszoltt sisak álla fejében, mellyre tüzes színnel jövevény neve fel vala írva.

jó látás, ahogy meg van írva

Melly-vasa nem lévén, posztó-katzagányka lepenygett tarka szakállával bé-kerteltt büszke nyakából; 's minthogy most lovagolt, Spanyolok' módjához igazlott 's elme-negédségtől duzmadtt bugyogója ki látszék földre folyó köntösse alól, a' mellyel egyébképp' a' szem elől külföldi nemét el szokta takarni. Lába harisnyásan; sarkantyú lusta tzipőjin; 's eggy iszonyú görtsös villongott jó látás kezében, mellyel háta megé, bal, jobb óldalra, előre, a' ki tsak úttyában vala, mindenikére hadázott.